Ezer sebből vérzik az építőipar
Jó lenne, ha minél egyenletesebb lenne a közszféra beruházási célú költekezése.
Varga Mihály pénzügyminiszter a napokban beszélt arról, hogy a hazai gazdasági növekedésnek két húzóágazata van: a gépipar és az építőipar. Ez utóbbi például az egy évvel ezelőttihez képest 23 százalékkal nőtt, és ez a növekedés a következő évben is folytatódik. Úgy legyen, ránk férne nagyon! Ez utóbbi félmondatot már én teszem hozzá, de talán ti is egyetértetek vele – ezekkel a szavakkal köszöntötte Miklóssy Ferenc, a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamra elnöke a regionális építőipari konferencia résztvevőit a kamara székházában.
Mi a probléma?
Koji László, az ÉVOSZ elnöke: Európában mintegy 1300 milliárd eurót teljesít a 28 uniós tagország építőipara, ebből a mi részesedésünk 2016-ban 6 milliárd, tavaly pedig 8 milliárd euró volt. Az EU-ban 14,4 millió embert foglalkoztat az ágazat, idehaza idén ismét elértük a 300 ezer főt. A hazai építőipar tavaly csupán 5,2 százalékos áremelkedést tudott elérni a saját építés-szerelési tevékenysége kapcsán, ráadásul ezt is jókora szóródással. Az ágazat utolsó jó éve 2006-2007 körül volt, az azt követő válság éveiben viszont 80 ezer ember távozott az építőiparból. Az sem szerencsés, hogy a hivatalos statisztikák szerint is 70-80 ezer építőipari cég van Magyarországon, melyek túlnyomó többsége mikro- és kisvállalkozás. Óriási bérverseny alakult ki belföldön, a cégek egymástól szipkázzák el a szakembereket (már akik még nincsenek külföldön).
Mit lehet tenni?
Mit tehet az ÉVOSZ ebben a helyzetben? A szakma megkérdezése után javaslatokkal áll elő; 2018-ra vonatkozóan 75 megoldási javaslatot tettünk le a szakma, illetve a döntéshozók asztalára. Már most mondjuk, hogy látnunk kellene 2020-ig a költségvetés számait, hogy tervezni tudjunk. Magyarországon ugyanis az építőipar legnagyobb megrendelője (65 százalékkal) az állam. Jó lenne, ha minél egyenletesebb lenne a közszféra beruházási célú költekezése. Ez az állam feladata. Hallottunk a modern városok, majd a modern falvak programokról, de ezeknek az ütemezését is mihamarabb pontosítani kellene, hogy tervezhető legyen a jövő. Ez ebben a régióban is létkérdés! Nem kell nekünk, hogy az országban 100 helyen legyen építőipari gyakorlati képzés, mert nincs is gyerek. Nekünk jó az, ha (bajor mintára) az országban 6-7 helyen van jól megszervezett, üzemközi gyakorlati képzőhely, ahová a gyerekek kollégiummal, utazási költségtérítéssel, ösztöndíjjal kerülhetnek be, és már az iskolapadban garantált számukra a jól fizető munkahely. Tennivaló van bőven, hiszen a magyar építőipar hatékonysága a 28 uniós tagállam között az utolsó egyharmadban van. Nem csoda, hiszen az elmúlt 10 évben idehaza nem volt szükség hatékony építőiparra.
A-ból A-ba tartunk
Scheer Sándor, a Market Építőipari Zrt. vezérigazgatója: Munka most van bőven, ez a helyzet azonban az öröm mellett ürömmel is jár. Egyre aggasztóbb a szakemberhiány, az építési piac felhígulásával mind több kókler is megjelenik, és hatalmas ellentmondásokba ütközünk. Volumenét tekintve visszatért a tíz évvel korábbi aranykor, az alvállalkozói lánc összetettsége, bonyolultsága, a rengeteg áttét azonban igencsak megnehezíti a határidőre, minőségben történő kivitelezést. Szoktam mondani, hogy A-ból A-ba tart az építőipar, ami azt jelenti, hogy (miként annak idején volt) szakcégek létrehozásával jó lenne ezt a túlbonyolított alvállalkozói struktúrát kihagyni a folyamatból. Szerencsére újra működik a banki projektfinanszírozás, ugyanakkor a lánctartozások száma jelentősen csökkent. Kevésnek tartom az építőiparban a folyamatos ellenőrzést végző ellenőrök számát. Minket ugyanis rendkívüli módon zavar a feketefoglalkoztatás, az elégtelen munkavédelem, és minden olyan dolog, amivel mi versenyhátrányba kerülünk. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a magyar építőipar megállja a helyét és európai minőséget produkál.
Előttem az utódom
Hegymegi István, a HUNÉP Universal Zrt. általános vezérigazgató-helyettese az építőiparban zajló generációváltásról tartott prezentációt a konferencián. Beszélt arról a nagyon tudatosan és aprólékosan megtervezett folyamatról, amelynek eredményeként a társaságuk három első számú vezetője jövő januárban átadja a stafétabotot azoknak a fiatal kollégáiknak, akiket annak idején ők vettek fel a HUNÉP-hez, és akik az ő „szárnyaik” alatt értek első számú felelős vezetővé. Mint mondta, egy ilyen folyamat soha nem zökkenőmentes, de fontos hogy az átadás-átvétel során se a távozók, se a helyükre érkezők ne szerezzenek maradandó (lelki) sérüléseket.
A konferencián szó volt még az építőipari export alakulásáról, az egyetemi duális képzésről, bemutatkozott a szakmának a Forest Offices Debrecen nevű exkluzív irodaház-komplexum, és a résztvevők megismerkedhettek a BIM épületinformációs modellezés lényegi elemeivel is.
PA
