Debreceni srác Európa „tetején” – Interjú Sipos Kristóf Balázs, mechatronika Európa-bajnokkal
Aranyérmes lett a Sipos Kristóf Balázs és Takács Zoltán alkotta mechatronika csapat a szakmák európa bajnokságán (EuroSkills) Budapesten. A kezdetekről és a szépreményű folytatásról is beszélgettünk Kristóffal, aki debreceniként öregbítette városunk hírnevét.
Amikor készültem erre a beszélgetésre, első dolgom volt rákeresni a neten, hogy valójában mi is az a mechatronika: a gépészet, az elektronika, az elektrotechnika és a számítógépes irányítás egymás hatását erősítő integrációja. Nos, ez elég bonyolultnak tűnik ahhoz, hogy egy csecsemő már az anyatejjel szívja magába. De akkor mégis, hogyan kezdődött, és melyek voltak e monstre tanulási folyamat (ami persze soha nem érhet véget) eddigi meghatározó állomásai?
Sipos Kristóf Balázs: A Beregszászi Pál szakközépiskolába jártam Debrecenbe, ahol bekerültem az elektronika-elektrotechnika tagozatra. Igazság szerint az általános iskolában nem voltam jó tanuló. A szakközépben azonban szerencsére kaptam egy olyan remek osztályfőnököt (Rácz Rita személyében, aki egyébként matek-fizika szakos tanár), és egy olyan kiváló szakoktatót, mint Lajtos Ferenc, akiknek a keze alatt valósággal szárnyakat kaptam. Egy év alatt a korábban matematikából 2-es tanuló Kristófból 4-es 5-ös tanuló vált és tanárnő azt javasolta, hogy kezdjek el matekversenyekre járni. Annyira jó volt ott a tanári gárda, hogy elhittem: igenis tudok jól tanulni és képes vagyok jó eredményeket elérni. Amikor negyedikes voltam, édesanyám talált rá erre a mechatronika dologra, amiről akkor még azt se nagyon tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. Aztán elmentem a Debreceni Egyetem nyílt napjára, ahol egyebek mellett az egyetem autóépítő csapata is bemutatkozott, illetve Husi Géza tanszékvezető annyi érdekes dolgot mutatott, hogy eldöntöttem: idehaza a műszaki karra jelenkezem. Gyakorlatilag az elejétől fogva részt vettem az elektromosautó-építő csapat munkájában, versenyekre, konferenciákra jártam, TDK-ztam, szóval amit csinálni lehetett, azt én csinálni akartam. Itt ismertem meg egy srácot, aki korábban már részt vett ezen a nemzetközi erőpróbán, és amikor lehetett, én is jelentkeztem. Tavaly az Abu Dhabiban megrendezett WorldSkills-en (az EuroSkills „nagytestvérén”) 12. helyezést értünk el és kiválósági érmet kaptunk, idén pedig az EuroSkills-en a dobogó tetejére állhattunk fel.
Sipos Kristóf Balázs munka közben, a EuroSkills 3. versenynapján (Fotó: Czirbik Milán)
Az EuroSkills 2018 Budapest (melynek házigazdája a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara volt) népes mezőnyének ténykedését 3 napon keresztül figyelték vigyázó szemek. Mi mindenben kellett a legjobbnak lenni ahhoz, hogy 28 ország mechatronika-elitjéből a magyar csapat kerülhessen ki győztesen?
Sipos Kristóf Balázs: A 3 nap alatt kellett elvileg öt, gyakorlatilag inkább hat feladatot megoldani, aminek a végén egy ipari gyártósor készült el. Az első napon egy adagolási funkciót ellátó gépet kellett időre megépítenünk, illetve ezen karbantartási folyamatot végrehajtani (időre két eszközt ki kellett benne cserélnünk). Pontoztak funkciót (hogy mennyire működik jól ez az állomás), lokációt, allokációt vagy dokumentációt (mennyire tartottuk be a műszaki dokumentációt), és szépséget (hogy az ipari előírásoknak mennyire felel meg az általunk épített állomás). A 2. napon volt egy öt és fél órás ismeretlen feladatunk (ott egy kupakoló funkcióval felszerelt állomást kellett összeszerelni. Meghatározta a munkadarab színét, az orientációját és tett rá egy kupakot. A harmadik napon volt egy 1 órás karbantartás, ahol kiegészítettük még egy funkcióval az állomást; azzal, hogy tudunk máshonnan is, más méretű kupakot adagolni. Ezután volt még egy optimalizálás, amit nagyon megvariáltak. Kitalálták azt, hogy pontozás közben egy eszközt még pluszban cseréljünk ki, kevesebb, mint 10 perc alatt úgy, hogy összesen egy próbálkozásunk van rá. Akinek ez nem sikerült elsőre vagy tökéletesre, az erre a feladatra nem kapott pontot. A zsűri mérte az időt, végül 2:35 alatt oldottuk ezt meg. Sok mindent módosíthattunk a gyártósorunkon, a lényeg az volt, hogy az alapfunkciónak meg kellett maradnia, csak gyorsabbá, illetve energia-hatékonyabbá válhatott. Pontos részeredményeket nem tudok, de azt éreztük, hogy az oroszokkal nagyon fej-fej mellett haladunk. Ezért aztán a záróünnepségen volt nagy öröm a magyar táborban, amikor bemondták, hogy az ezüstérmes Oroszország csapata lett...
Fiatal tudományágról lévén szó, talán nem ostobaság a kérdés: a gazdaság mely területei azok, ahol leginkább tárt karokkal várják a mechatronikai technikusokat, illetve mérnököket?
Sipos Kristóf Balázs: Nem emelnék ki egy-egy részterületet, hiszen bárhol, ahol ipari automatizálás van, ott mechatronikai szakemberekre szükség van. Én már megszereztem a mechatronikai mérnök diplomát, most pedig gépészmérnöknek tanulok ugyancsak Debrecenben és a mesterszakból még van egy évem hátra.
Ketten alkottátok az európa bajnok magyar csapatot. Ez azt jelenti, hogy a mechatronika valójában egy „csapatsportág” a nagy szakmai „sportágválasztóban”?
Sipos Kristóf Balázs: A csapatot ketten alkotjuk és van egy szakértőnk, Dr. Jánosi László. A szakértővel azonban a feladat megoldása közben már nem beszélhetünk. Vele a felkészülési idő alatt folyamatos a konzultáció, illetve ő minden versenynap végén elmondhatja nekünk, hogy holnap mit kellene másként csinálni, hogy még jobbak lehessünk.
Takács Zoltán és Sipos Kristóf Balázs a dobogó legfelső fokán (Fotó: MTI)
37 szakmából háromban is magyar aranyérem született, nem beszélve az ezüst- és bronzérmekről, valamint a kiválósági díjakról. Ezek szerint mégsem olyan gyenge a hazai szakképzés színvonala, mint ahogy az a köztudatba beépült? Vagy egyszerűen csak ti vagytok a hab azon a bizonyos tortán?
Sipos Kristóf Balázs: Nem tudom, hogy mennyire lehet ezt általánosítani. Minden szakmában lehet olyan embert találni, aki rendkívül magas, akár világszínvonalon képes teljesíteni, a kiváló szaktudás és felkészültség azonban mit sem ér, ha nem párosul kitartással, szorgalommal. Én például 2015 vége óta szinte napi rendszerességgel ezzel foglalkoztam, kergettem egy álmot, amit most sikerült beteljesítenem.
Azzal a tudással, amivel te rendelkezel, itthon se maradnál munka nélkül, kérdés, hogy Magyarországon vagy külföldön tervezed-e befutni ezt a több mint ígéretes karriert?
Sipos Kristóf Balázs: Korábban is kaptunk már ajánlatokat, de mindig azt mondtuk, hogy majd a verseny után megbeszéljük. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy egy multinacionális vállalatnál fogunk kikötni, és még az is előfordulhat, hogy itthon dolgozunk külföldi projekteken. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de az biztos, hogy néhány évet (már csak a tapasztalatszerzés okán is) mindenképpen szeretnék külföldön dolgozni. PA